Névadónk

Zrínyi Ilona 1643-ban, Ozalj várában született, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin második gyermekeként. Testvéreivel (Petronella, János, Auróra Veronika) szeretetteljes fõúri környezetben élt és nevelkedett. A tizenhetedik századi elvárásoknak megfelelõen több nyelven (horvát, magyar, latin, német, dalmát, olasz) beszélt, megtanult hímezni, edzette testét, sokat lovagolt. Jó néhányszor felkereste Zrínyi Miklós nagybátya csáktornyai kastélyát, és a családi könyvtárban gyakran olvasgatott. Az európai országok neves személyiségeivel rendszeresen levelet váltott. Amikor eladósorba került, édesanyja családja rangjához méltó férjet keresett számára. Az elõkelõ férjjelöltek közül a hatalmas felvidéki földbirtokkal rendelkezõ I. Rákóczi Ferencet tartották a legalkalmasabbnak. A korabeli szokásoknak megfelelõen az arcképcsere, a személyes találkozás és az eljegyzés után a házassági szertartást 1666. március 1-én a makovicai várban tartották.

Az ifjú házaspár hamarosan a pataki várba költözött. Három gyermekük született: a korán meghalt György (1667), Julianna (1672) és Ferenc (1676). Pár hónappal a harmadik gyermek születése után az édesapa, I. Rákóczi Ferenc ismeretlen betegség következtében meghalt. A sok csapás nem gyengítette el a fejedelemasszonyt. "Rendkivüli diplomáciai érzékkel elérte ,hogy a gyermekei gyámja legyen, és helyettük viselhesse a Rákóczi-család közjogi méltóságait.” Sáros vármegye ispánjaként irányította a hatalmas földbirtok gazdasági ügyeit. „Gyengéden, bensõséges anyai szeretettel nevelte gyermekeit. A feljegyzésekbõl tudjuk, a telet a pataki várban töltötték, a karácsonyt és az újévet mindig itt ünnepelték. A felnövekedõ Rákóczi gyerekek Zrínyi Ilona irányításával Patakon ismerkedtek meg elõször a környezõ világgal ". Két évvel késõbb az özvegy fejedelemasszony szentmiklósi kastélyában ismerkedett meg Thököly Imrével, a kurucok vezérével. Kettejük kapcsolata a szimpátiából szerelemmé változott. 1682. június 15-én a munkácsi vár kápolnájában esküdtek örök hûséget egymásnak. Három év múlva a Thököly-szabadságharc elbukott, a hadvezért a váradi pasa vasra verve Temesvárra vitette. Zrínyi Ilona két gyermekével Munkácson maradt, kis védõcsapatával közel három évig védte a munkácsi várat, és „fel tudta tartóztatni a túlerõt” .A hõs asszony férfias bátorsággal állt a várvédõk élére, irányította a harcokat, gondot viselt a sebesültekre és óvta a vár lakóinak életét. „Európa legbátrabb asszonyá”-nak nevezték, de segítséget sehonnan sem kapott.

Reménytelenségében döntött úgy, hogy a várat feladja. Az alku szerint Bécsben kellett jelentkeznie, ahol gyermekeitõl elszakították. „Amikor Zrínyi Ilona megtudta a kegyetlen határozatot, hogy gyermekeit elveszik tõle, halálra sápadt, és anyai fájdalmában majdnem eszét vesztve tétován bujdosott szobáiban, hangos sírással, mint kölykeitõl megfosztott oroszlán. " Egyetlen fiát 12 éves korában látta utoljára. Soha többé nem találkoztak! Csaknem négy év elteltével sikerült elérnie, hogy a Thököly által elfogott Heisler és Doria magas rangú császári tisztekért cserébe újból szabad lehetett. 1692-ben császári kísérettel indult el, hogy találkozzon a számûzetésben élõ férjével. Utoljára nézhetett körül a birtokain: Tokajban, Patakon. Újpalánkán találkozott Thököly Imrével, majd Pozsarevác, Konstantinápoly volt a szálláshelyük. Nikomediában „a Virágok mezején", súlyos betegségben 1703. február 18-án halt meg. 1906 óta fiával együtt a kassai dóm altemplomában nyugszanak. Élete, személyisége, anyasága, hõsiessége példa a huszonegyedik századi magyar nõk számára. „Nagy tettei által híresebb az egész világ elõtt" - írták róla. II. Rákóczi Ferenchez címzett levele nemcsak anyai végrendelet, hanem erkölcsi intelem is: "A világon semmi sem dicséretesebb, mint a jó név és a tisztességes hír, az soha nem szûnik meg, örökkön megmarad. A javakat elveszteni semmit sem jelent, de aki becsületét veszti el, mindent elveszít Tiszteld az embereket, érintkezz szívesen az idegenekkel, ...mert aki másokat tisztel, önmagát tiszteli..."